Bejelentés



Vasútmodell Építés

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










 

 

Türelmet kérek, az oldal szerkesztés alatt áll!

 

A MÁV 302 605 pályaszámú gőzmozdony

Ep. III modelljének építése

 

1.kép: A 302 605-ös mozdony az Északi fűtőház épülete előtt (ex DV 109.104 , épült 1913-ban, osztrák licensz alapján, a MÁVAG 3295-es sz. szerkezeteként.) A képet Fialovits Béla készítette.

Az eredeti mozdony rövid története: Amint azt már korábbi 109-es modellekkel kapcsolatos oldalaimon említettem, a Cs. és K. szabadalmú Déli Vaspálya Társaság (továbbiakban DV) Budapest-Déli–Nagykanizsa– Pragerhof vonalán az 1910-es évekre a 300 t feletti gyorsvonatok továbbításához az addig használt gyorsvonati mozdonyok teljesítménye már előfogattal sem volt elegendő. Emiatt a DV a magyar hálózatra 4 db 109 sorozatú mozdonyt rendelt osztrák tervek alapján a Magyar Királyi Állami Vasgyáraktól.


Az 1913-ban szállított negyedik lokomotív a 109.104 pályaszámot kapta. Az említett mozdony nem volt még 20 éves, mikor a DV Trianon utáni hazai jogutódja, a Duna Száva Adria társaság (DSA) 1932-ben csődbe ment, és a társaság vagyonának államosítása következtében a mozdonyokat a MÁV állagába sorolták. A MÁV Északi Járműjavító Főműhely igazgatója, Fialovits Béla (A MÁV egyik legsikeresebb gőzmozdony-konstruktőre) irányítása mellett a sorozatot korszerűsítették és a 109.104-es mozdony MÁV 302 605 számon folytatta szolgálatát a hazai vasutakon.

A sorozat tagjait az átépítési munkák előtt és után Fialovits többször is részletesen végigfotózta, fennmaradt fényképeinek felhasználásával építettem meg az Ep II-III kivitelű modellt. A nyitóképen az északiban álló gép fűtő felőli oldal látszik, de szerencsére maradtak fenn képek a mozdony vezér felőli oldaláról is:

2.kép: A 302 605 vezér felőli oldala

 

A mozdony hazai életútja a második világháború végén zárult le, az újra hazánkra oktrojált trianoni határok miatt a gép a felvidéken rekedt, és onnan már nem tért többé vissza, selejtezése is Csehszlovákiában került sor, 1952-ben.

Az ún. "ikerdómos" kivitel több 302-es jellemzője is volt, a viszonylag kései szállítású 109.110-113-as mozdonyok már eleve így épültek, az utolsó hosszkazánövön víztisztító berendezéssel. A víztisztítók a MÁV üzemében is megmaradtak, később az eredetileg Pogány rendszerű berendezéseket MÁV szabványú zuhatagos víztisztítókra cserélték, amelyek nem az utolsó, hanem az első kazánövre kerültek.

 


Az alapmodellek: A 605-ös modell a 302 610-es modellel párhuzamosan, ugyanazon két donormozdonyból épült: karosszériaelemei alatt a jól ismert ROCO 109-es széria osztrák kivitelű DRG 38-as hajtása és alváza található.

3.kép

E gyári modell alkatrészei (hosszított sátor, szerkocsiburkolat és számos kisebb kiegészítő) adták a Zoltán barátom számára készített 302 610-es mozdony donoralkatrész-bázisát, az átalakítás után ez a gép tehát eléggé hiányos állapotba került, de ugyanekkor a 302 610-es mozdonymodell kazánját és gépezeti egységét egy ROCO "múzeumi"109-esből alakítottam ki. Mivel a rövid sátor és a szerkocsiburkolat ez utóbbi mozdonyon feleslegessé vált, meglett a szükséges alkatrészbázis a DRG mozdony továbbfaragásához. Tulajdonképp egyik modell sem épülhetett volna meg a másik nélkül, mert legjellegzetesebb fődarabjaik egymásból származtak, így volt a leginkább költséghatékony az elkészítésük.

 


A modell építésének folyamata: Az alapmodell elbontásakor ennél a mozdonynál is minden alkatrész szortimentbe került, csoportosítva, címkézve, valamint sor került további alkatrészek külön rendelésére is, a tényleges munka csak ezután kezdődött meg.


A 302 605-ös "ikerdómos", azaz gyárilag víztisztítós mozdony, így szükségem lett még egy további kazánra, melyet pótalkatrészként rendeltem egy modellbolton keresztül. Elég drága alkatrész, de a gőzdóm mellett számos elemére szükségem volt, többek között ebből operáltam ki a füstszekrényen található légsürítőkonzolt is, hogy a másik kazán utolsó kazánövébe ültethessem, és az utolsó hosszkazánöv tetején lévő beömlőcsonkra is szükségem volt, ez az új kazánon az első kazánövre került. A kérdéses részleteket bejelöltem a korábban közölt Fialovits-archívon (4. kép)


4.kép: Az előzőekben leírt, pirossal jelölt alkatrészek sorban:beömlőcsonk az első kazánövön, víztisztító, légsürítőkonzol és a légsürítő együtt az utolsó kazánövön.


A kazán építésének folyamata az 5.-8. képeken kísérhető figyelemmel:

 

5.kép: A két kazánöntvény: az egyik pótalkatrészként került beszerzésre.



6.kép: Lombfűrésszel kivágtam a donorból a gőzdómot, majd a kivágott elemet pontosan körbereszeltem, és egy, a méretével megegyező nyílást vágtam az átalakítandó kazán utolsó kazánövén. A beültetett dóm fonák oldalát is hozzá kellett faragni a belső üregrendszerhez, hogy a későbbiekben alá becsúszó ballasztsúly akadálytalanul elférjen.

 

Akármennyire is küzd az ember, tökéletesen hézagmentes illesztést csinálni kézi módszerekkel szinte lehetetlen, de ilyen esetekben az irányok, síkok és a panelvonalak pontos, egybevágó futása fontosabb, mint az illesztés szélének tisztasága.

A plasztikai beavatkozás "varrathibáiba" sztirol-lapokat illesztettem, majd a kazán ívét követve lemetszettem a felesleget, hogy végül tömítőpasztával tüntettem el az illesztés határait.


Ennél a lépésnél tömedékeltem el a gőzdóm innenső oldali csőcsonkjának helyét is.


7.kép:A ROCO mozdonyairól hiányoznak az állókazán függesztőcsavarjainak üregei, ezeket tehát pótolnom kellett. Első lépésben az üregek pozícióját az archív fotók alapján vissza kellett mérnem, majd egy pontos vektoros rajzot készítettem a területről.

 

A vektorgrafikus ábra segítségével egy lézergravírozással foglalkozó cégnél 0,15mm mélységben kilövettem az üregeket a kazán mindkét oldalán. A 8. képen a gravírozott üregsor látszik a víztisztító tömítőpasztázása közben.

 


8.kép

Az alváz és a futómű elemeit még a 302 610-es építésekor lefestettem feketére, így azt most csak össze kellett állítani, ennek a munkának a részleteiről már írtam a 610-es átalakításának albumában, minden lépés megegyezik az ott közöltekkel.

Az időközben átfaragott maradék 109-es sátoralkatrész elkészültével végeztem egy illesztéspróbát. Az alábbi képen (9.kép) jól látszik, milyen lényegi változtatásokat kellett elvégezni a kazántest szerkezetén. Az előzőekben látott archív kép minden eleme tehát a helyére került.



9.kép: A füstszekrény oldaláról eltávolítottam minden oda nem illő fröccsöntött elemet, majd lepolíroztam a területet. Kész a víztisztító csonkja, és helyére került a légsűrítő konzolja is, rajta a légsűrítővel.

 

A következő nagy feladat a harmadik kazánöv légsűrítő konzol körüli csőszerelvényeinek megalkotása volt.

10.kép

A 302 605 egyedi tulajdonsága volt a fenti (10.) képen látható hárompontos kazánbetáplálás: két tápfej, két független lövettyűről táplálhatta vízzel két oldalról a Pogány féle víztisztítót, de a víztisztító kiiktathatósága végett egy ettől független kazántáplálási szerelvényfej is megfigyelhető a légsűrítő előtt.


A három tápfejből először a két páros elemre koncentráltam: A csőszerelés egyik legidőigényesebb fázisa a Pogány-féle víztisztító-dóm tápfej-párjának elkészítése volt. A meglehetősen egyedi alakú tápfejekből egy jobb és egy bal oldali van, tehát két szimmetrikus elemet kellett alkotni. Ráadásul a tápvezeték csövek 0,8mm-es sárgaréz huzalból lesznek, emiatt a kis, 1x1,5x2 mm körüli alkatrészeket nem lehet műanyagból legyártani, sárgarézből kell kivitelezni őket.


Szerencsére néhány öngyújtó-szelep megfelelően utánesztergálva és ledarabolva pont a kívánt alakot adja ki, csak meg felelő szögben kell összeforrasztani őket - anélkül persze, hogy a furatokat összefolyatnám forraszanyaggal.

A 11. képen ezek kialakításának folyamatábrája. a 12. képen a két csőelem derékszögű illesztését végzem lágyforrasztással.

 

11.kép:

12.kép

13.kép: A fűtő felőli oldal kész csőszerelvénye a bal tápfejjel.

Ennél az alkatrészcsoportnál meg kellett oldanom, hogy az egész blokk a festéshez, karbantartáshoz szétszerelhető maradjon, aki ért hozzá, rögtön láthatja a képen, hogy csaltam: a valóságban a bal oldali betápvezeték egyetlen folytonos cső a bal lövettyűtől a Pogány féle víztisztító beömlőcsapjáig, nálam a vezeték a szervizelhetőség miatt a tápfejből és két további drótdarabból áll, a 14. képen látható összeszerelve. a légsürítő takarása nélkül:

 


14.kép:

A tápfejből kivezető lejtőcső (0,8mm-es, láng felett hajlított sárgaréz drót) a légsürítő-tartókonzol alján keménydrótból kiképzett csőbilincsbe rögzül, felső részét a tápfejben képzett furat tartja.

A második csődarab (azaz a valóságban az első folytatása) a légsürítő-konzolba fúrt függőleges- és az állókazánba fúrt vízszintesfuratban rögzül, ez megakadályozza a hátrafelé elcsúszását, míg az alsó vége az állókazánba fúrt vízszintes furatba csúsztatható, így egyik alkatrész sem tud elmozdulni, ragasztás nélkül rögzül. A konzol alatti illesztést a légsürítő, az állókazánfalit a trepnilemez takarja el.
A csapteleptest pozicionálja a lejtőcső felső végét, a pyrométer és légsürítő fáradtgőz-csövével leszorítva az egész nem tud kifelé mozdulni - a ragasztás nélküli kényszerrögzítés megtörtént, az alkatrészcsoport így a festéskor, szervizeléskor eltávolítható.


Sokan kérdezik hogyan hajlítom pontosan formára a csöveket: Nos a csőszerelő munka konszekutív lépései:
"-odapróbálom...
- nem jó...
-Hajtok még rajta hármat....
- oldalról már jónak tűnik... (egyezik a fotón látható vonalvezetéssel)
-befordítom a kazánt egy másik fotónak megfelelő szögbe...
-nem olyan, hogy a ménkü' b@xxxx bele, hol rontottam el már megint...
- kidobom az alkatrészt...
- kezdjük előről az egészet..."

Maga a munkafolyamat a fenti algoritmus megfelelő számú ismétléséből áll, amíg el nem jutok a minden egykor fotózott szög alól olyannak tűnik állapotig.

A közvetlen betáplálás csőtoldalékát egy 2,8mm-re esztergált műanyagcsőből alakítottam ki, erre került a kötőelemekkel ellátott 3D nyomtatott fedlap, és egy maradék osztrák tápfej csapja, mellyet a légsürítő egyik függelékébe vezettem. A csaphoz vezető 0,8mm-es cső(rézdrót) végére hajlítás előtt egy 0,4mm-es tüskét esztergáltam, mely a légsürítő-függelék azonos átmérőjű furatába illeszkedik. Ekkor fúrtam ki minden további furatba illeszkedő alkatrész helyét is, a képen a korlátrögzítő-diópántok fogadófuratai látszanak, a hosszkazánöv burkolat illesztési panelvonala alatt.

15.kép


A következő feladat az osztrák szabványú mosófedelek helyett az Államvasutak Gépgyáránál szabványosított kazánmosó nyílások kialakításra.

Ehhez a munkához a gyári táblák tervezésekor rajzoltam maratósablont (16.kép), eljött az ideje, hogy felhasználjam őket. Ha már maratást terveztem, megrajzoltam a budapesti mozdony gyári tábláit is, ügyelve rá, hogy az évszám (1913), a gyártási szám (3295 sz. konstrukció) és a pályaszámtábla felirata (a DV eredetű gépek tábláin egy kis zárójelben a SUD rövidítés volt feltüntetve a tulajdonfelirat mögött) stimmeljen.

 


16.kép


A kis kör alakú elemeket kivágtam a keretből, óvatosan a kazán ívére hajlítottam őket és a középfuratukhoz előkészítettem egy 0,26mm-es sárgaréz drótot.

A 0,26mm-es sárgaréz drótot hátulról hozzáforrasztottam a mosófedélhez, úgy hogy maradjon a drótnak kiálló vége a felszíni oldalon (17.kép).

 


17.kép

A kazánon a központi csavar helyén 0.3mm-es furatot képeztem, e furat mentén 1,8mm-es fúróval, egy 0,5mm mély kúpos üreget alakítottam ki a mosófedél alatt.

 

18.kép: A mosófedelek kész üregei az eredeti osztrák fedelek pozícióján, a magyar kazánon egy további mosófedél van az állókazánöv vége előtt, ennek 0,3-as kezdőfurata látszik a képen egy vonalban a két kész üreggel.


 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!